ASZTROLÓGIA
***
Copyright Kozmosz '2000
A progressziók értelmezése I.
(kivonat az Asztrológiai Praktikumból - KOZMOSZ 2000)

A jövőben bekövetkező események előre történő megállapítása, az asztrológiai prognózis, egy  nagyon fontos része az asztrológiának.
A bekövetkezendő események, más és más hatású időszakok, stb... megállapítása a születési /alap, másképpen gyökér, vagy radix/ horoszkóp alapján történik. Általános alapelv, hogy az élet folyamán mindenkit csak olyan természetű dolgok, események, élethatások érhetnek, sorsa csak olyan irányba térhet, amit a születési horoszkóp is mutatja. Ha pl. az alaphoroszkópban semmi sem utal  vagyonszerzésre, akkor az élet folyamán beálló asztrális változások sem hozhatnak ilyesmit. A progresszió feladata tehát az, hogy az alaphoroszkópban mintegy lerögzített, kilátásba helyezett lehetőségek bekövetkezésének időpontját megállapítsuk.
A bekövetkezések megállapítására szolgáló eljárásokat irányító - azaz  direkció - számításoknak nevezzük. Ezt úgy kell érteni, hogy az egymással kapcsolatban álló planétákat elméletben, vagy valóságos mozgásuknak megfelelően, bizonyos asztrológiai szabályok szerint tovább visszük, vezetjük az ekliptikán, amíg el nem érik azokat a pontokat - más planétákat, ezek fényszögpontjait,  vagy saját fényszögpontjaikat, házcsúcsokat, stb... - amelyeken a kapcsolat jelezte hatások kiváltódhatnak, érvényesülhetnek. Ezt a továbbvezetést nevezzük irányításnak, dirigálásnak.
Az irányított, továbbvezetett planétát jelölőnek, szignifikátornak mondjuk, mert ez jelöli meg, hogy milyen természetű hatás fogja kiváltani a bekövetkező eseményt; azt a planétát, vagy pontot pedig, amelyhez a jelölőt irányítjuk ígérőnek, promisszornak nevezzük, mert ez mutat rá, hogy a jelölő hatására milyen jellegű és irányú esemény következhetik be.
Többféle irányító eljárás ismeretes. Ezek közül a legáltalánosabban használt a szekunder direkció:

Másodlagos irányítás /előhaladás, secunder direkció, progresszió /

Ez a progressziószámítás azon a régi asztrológiai hagyományon alapszik,  mely szerint egy nap egyenlő egy évvel. Erre már a Szentírásban is utalás történik. A születés utáni minden nap egy-egy életévnek felel meg, pl. a második nap  a második  nap a második életévnek és így tovább.  Ha tehát a 30. életévre vonatkozókat akarjuk megtudni, a születés utáni harminc nap megváltozott planétaállásait vesszük vizsgálat alá.
Az eljárás során computeres rendszer számítja a planéták tovamozgását, előhaladását, progresszióját. Amint a planéták a születéskor elfoglalt helyükből kimozdulva továbbhaladnak, sorra elérik a többi planéta fényszögpontjait, más planétákat, házcsúcsokat, vagy saját fényszögpontjaikat. Egy élet folyamán persze csak bizonyos számú ilyen pontot érhetnek el, hiszen az átlagos életkor 60 - 70 év, s az ennek megfelelő 60-70 nap alatt még a sebesen mozgó planéták sem tesznek meg két-három jegyhossznál nagyobb utat, a lassan mozgók pedig aránylag csak igen rövid utat hagynak hátra.
Az efemerida mindennapi déli helyzetei közt 24 - 24 óra telik el, s ez egy-egy életévnek felel meg. Eszerint 24 h = 12 hónappal, 2 h = 1 hónappal, 1 h = 15 nappal, 4 m = 1 nappal. Egyszerű első fokú egyenlet, és a napi diurnális logaritmustábla segélyével kiszámíthatjuk, hogy azon a napon, amikor valamely irányított planéta eléri a másik planéta helyzetét,  fényszögpontját, vagy saját fényszögpontjainak egyikét stb... mennyi idő telik el az efemeridában jelzett Greenwichi déltől a bekövetkezés időpontjáig. Ezt az időt hónapokra és napokra átszámítva, ezt az első életév kezdetének tekintjük.  Ha a születés délelőtt történt, akkor a Greenwichi dél a születésnapnál későbbi dátumot fejez ki, ha azonban délutáni születésről van szó, akkor a Greenwichi dél a születésnapot megelőző dátumot jelöli. Ha így megállapítottuk, hogy a Greenwichi délnek milyen dátum felel meg, akkor ezt tekintjük a másodlagos irányítás / progresszió / dátumának, s az életéveket nem a születésnaptól születésnapig, hanem a Greenwichi délnek megfelelő dátumtól ismét eddig a dátumig  számítjuk.  Ily módon  az efemerida adataival könnyen dolgozhatunk, mert mindig  csak a déli átvonulások közt mutatkozó helyzetváltozásokat kell figyelembe venni.
A szülött bármelyik életévére megtaláljuk az esedékes progressziókat, vagy fordítva, bármely progresszióról megállapíthatjuk, hogy a fenti kulcs szerint az adott asztrológiai helyzet az illető hányadik életévére, melyik hónap melyik napján fejti ki .
Úgy a jelölő, mint az ígérő jelentéstartamú hatásösszegét  kell figyelembe venni, aztán a jegyet, a házat, ahol a promisszor áll, hogy az eseményt jellemezhessük.  Különösen nagy jelentőségű a Hold előhaladása. A haladó, vagy progresszív Hold naponta aránylag nagy utat tesz meg, 12-15 fokot naponta, és 28 nap alatt bejárja az egész Ekliptika körét.  A másodlagos irányításban ez annyit jelent, hogy  az egy  napnak megfelelő egy év alatt  fél jegynyi utat 28 év alatt pedig az egész ekliptika körútját megteszi, és gyors haladásában sorra érinti a többi planétát, saját és a planéták fényszögpontjait, megfelelő hatásokat váltva ki. Maga az, hogy a Hold melyik jegyben és házban jár,   a kérdéses életévben, már nagy mértékben jellemzi annak az évnek általános jellegét, hatásainak irányát. Ennek megítélésében  figyelembe kell vennünk a Hold jelentéstartalmát és hatását, és ezt egybe kell vetnünk az illető jegy és ház jelentéstartamával, mindez aszerint érvényesül jótékony, vagy ártalmas értelemben, hogy a Hold eredetileg harmonikus, vagy diszharmonikus kapcsolatban állt-e az illető promisszorokkal.
Az előrehaladó Hold előnytelen periódusokat fog felidézni, valahányszor eléri a vele eredetileg rossz kapcsolatban álló planétákat, vagy ezek ártó fényszögeit s a saját diszharmonikus fényszögpontjait, viszont jótékony hatásokat idéz fel, valahányszor eléri a vele eredetileg jó kapcsolatban álló planéták harmonikus fényszögeit.
A legtöbb másodlagos irányítást a Hold után gyorsabban haladó planétákkal, a Merkúrral, Vénusszal és a Nappal lehet végezni, könnyen kiszámíthatjuk az irányítások esedékességét. Megállapíthatjuk először, melyik napon éri el a haladó planéta a kiszemelt promisszort, az esemény ennek a napnak megfelelő életévben fog bekövetkezni. A közelebbi dátumot hagyományos módon  így állapítjuk meg:
A haladó planéta 24 h alatt megtett útja úgy aránylik a haladó planétának a Greenwichi déli állásától a promisszorig megtett útjához, valamint 24 h aránylik az x-hez, vagyis a keresett időhöz.
Az efemeridából kivesszük, mekkora utat tett meg a haladó planéta a szóban forgó nap 24 órája alatt, aztán kiszámítjuk, mekkora utat kell megtennie, hogy a Greenwichi déli helyzetből elérje a promisszor pontját. Miután a diurnális logaritmusokban 24 h d. logaritmusa 0, a fenti egyenlet megoldásához elegendő, ha a planétának a promisszorig megtett útját a d. logaritmusban kikeressük s ebből levonjuk a planéta 24 h alatt megtett útjának d. logaritmusát. Az eredmény már időadat, a fenti kulcs szerint átszámítjuk hónapokra és napokra, ezt a dátumot aztán hozzáadjuk az előző délnek megfelelő progresszív alapdátumhoz és megkapjuk az esemény bekövetkezésének napját. A másodlagos irányítás eredményeit egybe kell vetnünk az alábbi irányításokkal nyert eredményekkel, mert az a tapasztalat, hogy a jelzett események bekövetkezéséhez több egyidejű hatásra van szükség. Természetesen a Kozmosz '2000 Stúdió számítógépes rendszerének használata átvállalja a fenti procedúrákat.
       
A progresszív horoszkóp kiszámítása során a direkciók két fajtája adódik:
       
       a radix indikáció, ahol az MC., Asc., Nap, Hold, és a planéták pályájukon való haladásuk során a születési képletbeli (radix) saját helyükhöz fényszögeket képeznek, tehát progressz. planéták  radix poziciókhoz a radix horoszkópban


       progr. indikáció, amikor a tovahaladó asztrológiai tényezők, tehát az MC., Asc., Nap, Hold és a planéták közül kettő egymással fényszöget alkot, tehát progr. pozíciók  és planéták progr. pozíciókkal  és planétákkal, az illető év progr. horoszkópjában

Alapvetően háromfajta szekunder direkciót különböztetünk meg:

a,- bázisos direkciókat,

amelyek képezhetők:
1.        Az MC. és Asc.-nek a Nap, Hold és planéták radix helyeihez való progressziója által,
2.        A Napnak az MC., Asc., Nap és planéták radix és progresszív helyzeteihez való progresszió által,
3.        A planétáknak az MC., Asc., Hold és planéták radix helyeihez való progresszió által.

A bázisos direkciókat ajánlatos nemcsak egy évre, hanem egy hosszabb időtartamra összeállítani, hogy ezzel egy-egy időperiódus főbefolyásainak kedvező, vagy kedvezőtlen volta szemléltethető legyen. Fontos megállapítani, hogy egy - egy direkció melyik évben egyezik pontosan, vagyis az illető fényszög mikor partil és az elmélet szerint mikor éri el hatásának maximumát.  A szóbajövő bolygók viszonylagosan lassú zodiakális progresszióinál könnyen megeshet, hogy egy bizonyos évben semmiféle partiliáris fényszöget nem találunk.
A bázisos direkciók az élet jelentőségteljesebb eseményeit jelzik, a szignifikátorok és a promisszorok természete, kozmikus helyzete, házpozíciója szerint direkciós fényszögük adja a kulcsot a prognózishoz.  Ha egy planéta 5 fokon belül áll valamelyik ház csúcsától, akkor rendszerint a házban hatónak vesszük.

b,- Lunár-progresszusokat:

ezeknél a Hold tovahaladása által fényszöget képez saját radix helyéhez és az MC., Asc., Nap és planéták radix és progr. helyeihez,
A lunárprogresszió tárgyalásakor abból indulhatunk ki, hogy a Hold sokkal nagyobb sebességgel mozog, mint a többi bolygó. Ráadásul ez a mozgás sokkal egyenlőtlenebb is, mert a az égitest napi mozgása kb. 11 fok és 16 fok között változik. Megállapítjuk tehát a Hold mozgásának a direkciós éven belüli minden tizenkettedre eső részét és ezzel havi pozícióit. Ha még pontosabbak akarunk lenni - ahogy ezt Rafael tette - úgy a havi direkciós mozgást még négy részre osztjuk és megkapjuk a heti direkciós pozíciókat.
A lunár progresszusok  - bizonyos fokig a sors-óra percmutatója - elméletileg a hosszabb időn át potenciális bázisos direkciók kiváltásának időpontját határozzák meg. Ha partil fényszögeket képeznek és bázisos direkciókkal összhangban vannak, mindig bizonyos, a bázisos direkcióknak megfelelő jó vagy rossz eseményeket kezdeményeznek, hatásaikban tehát a bázisos direkcióknak vannak alárendelve.

c,- Interplanetáris direkciókat:

ezek egyrészt a planéták saját radix helyeikhez, másrészt progresszív helyeikhez viszonyított tovahaladásuk révén képződnek.
Az interplanetáris direkciók Bailey szerint inkább a kedélyállapotokra vannak hatással és befolyásukat anyagi ügyekben kevésbé érvényesítik és teljes hatásukat megfelelő lunárprogressziók által érik el.

I.  II.   III.  IV.   V.   VI.   VII.   VIII.   IX.   >> Következő